Eme bejegyzés megszületésének több apropója is van. Először is kijelenthetem, hogy a Luther életem egyik legjobb sorozata, a másik pedig, hogy annak ellenére hogy zseniális alig ismeri valaki (és itt nem csak a környezetemre gondolok). Ebből kifolyólag szinte kötelességemnek érzem, hogy ha szerény módon is, de minél szélesebb körben elterjeszthessem a BBC remekművét, ami habár rettenetesen lassú tempóban gyártja a részeket (4 év alatt mindössze 16 epizód készült el) megéri rájuk esetenként éveket is várni. Az első két évad megtekintse után, bátran kimondhatom: kedves Dexter egykét dolgot bátran elleshetne Luther-től.

Luther alapkoncepciója rendkívül egyszerű. Adott egy keménykötésű ám rendkívül eszes fekete nyomozó, aki a szépséges London legkegyetlenebb gyilkosaira vadászik. Munkáját olyan komolyan veszi, hogy egy kissé személyessé vált bűntényt nem éppen a nagykönyv szerint old meg így felfüggesztik egy jó időre, ráadásul felesége is elhagyja egy másik férfiért. Főhősünk felépülése után vesszük fel a szálat, amelyben szerves része lesz egy fiatal lánynak, akire képtelenek rábizonyítani szülei kivégzését így puszta játékból rászáll Lutherre. Ez a szál és felesége visszaszerzése alkotja a történet gerincét, amelyet átsző az egy gyilkos/epizód formula, amely ismerős lehet minden Helyszínelők rajongónak.

Eddig természetesen a sorozat semmiben sem tűnik ki, hiszen hasonló tematikájú sorozatok manapság már szinte futószalagon érkeznek, ám Luther legnagyobb erénye is az, ami Dextert is ikonikus TV sorozattá emelte fel, ez pedig a karakter belső világa, illetve motivációi. Nem véletlen, hogy Dextert hozom fel, ugyanis a Lutherrel sokban közösek. Mind kettő sorozat egy központi figurára épül, akik valamiféle belső késztetés miatt teszik dolgaikat. Míg Dexter egy trauma következtében legyőzhetetlen gyilkolási vággyal küszködik, addig Luther pont az ellenkezőjét teszi: mindent megtesz azért, hogy életeket mentsen. Ez a fajta empátia teszi ikonikus hőssé, akivel a néző szinte azonnal azonosulni tud. Míg Dexter csupán azért öl sorozatgyilkosokat, mert erre tanították (nem pedig igazságérzetből, vagy sajnálatból), addig Luthert egyfajta belső erő hajtja, amely képtelen megalkudni az ördöggel. Ez a fajta gondolkodásmód az amely megragad és nem enged el, hiszen egy idő után már Te is az ő szemén keresztül látod a sorozat világát és ezen a szemüvegen keresztül már Te sem vagy képes megrántanod a válladat, ha egy ártatlan lányt megfojt egy maszkos elmebeteg.

A sorozat a második évadra leváltja a felállást és már nem egy gyilkos/epizód formátumot követi amely mindenképpen sokkal gördülékenyebbé és izgalmasabbá teszi a történetet, amely nem finomkodik és sose enged pihenni. Képi világa tobzódik az erőszakban, ahogy pedig a képek és a zene harmóniába kerül az nem hétköznapi látvány. A harmónia pedig a történet kettősségében is végig jelen van: nem dől el semelyik irányba a libikóka, tehát nem dőlnek fel az arányok Luther magánélete és munkája között.

Most jöhetne az, hogy a színészek tökéletesek és a forgatókönyvek mindig feszesek (sőt, esetenként még mosolyt is csalhat az arcunkra), de úgy gondolom felesleges, hiszen ha a sorozat egyetlen érdeme a címadó karakter lenne, már az is ép elég lenne a mennybemeneteléhez. A Luther egy rendkívül intelligens és képileg pazar sorozat, amely képes volt egy első blikkre elavult koncepcióból, (főleg a főszereplőnek köszönhetően) egy egészen új dolgot varázsolni. Luther morális felfogása ha nem isegyedülálló, de mégis teljes mértékben átérezhető és úgy gondolom gyakran sokkal érdekesebb mint a már sokszor említett Dexter, ahol sajnos a készítők képtelenek egységes fejlődési ívet adni a karakternek. Igaz, Luther se változik ám az Ő felfogása és karaktere ezt nem is kívánja meg, maximum a teljes figyelmünket. Ne hagyjuk cserben!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.